Világmentés elnapolva, kontra cetli vagány

A szó legnemesebb értelmében teljesen herotom van a cetlikből. Egyrészt azért mert tuti kell valamit írni rá. Biztos lehet benne az ember, hogy valaki diktál hozzá. Más részt, meg, biztos a párom tele irkálja, mint ha kötelező lenne bevásárló listát költeni. Ezt mindig olyan kecsesen nyújtja, át nekem mintha a jövőm, múlna a tartalom fontosságán. A világbéke van rajta talán?
Nem beszélve arról kissé ledegradáló, mintha nem tudnék pár dolgot, esetin kicsivel több tételen megjegyezni. Valóban nem! De, ez csak is azért van, mert mindig van fontosabb! Például a világ meg mentése elméletben. Fizikális megvalósítás nem lehetséges, részint mert van bevásárló cetlim.
Ami sokkal fontosabb, mint a világ megmentése.
De séta közben merenghetek, minden félén. Kis pajtásommal a gurulós szatyorral. Ami hűen követ, míg ábrándozás közben ki nem csúszik a kezemből a lazaságom eredményeképpen. Na meg a talaj egyenletlenségének köszönhetően. Némi szitkozódás közt, gyors előre hajlásközben az idáig tökéletesen fejemre simuló fejhallgató. E nemes kókuszdióról, egyszerűen csak mert, úgy gondolta, hogy szabad neki, elválik tökéletesen formás helyéről és szabad irányú repülésbe kezd. A reflexeim tökéletesek! Mielőtt landolhatna, elkapom. Ebben csak az hibádzik, a gurulós szatyor ismét a földre heveredik. Fontossági sorrend alapján. fejhallgató, gurulós szatyor. Puff neki újabb derék hajlító gyakorlat. Fejhallgató biztos kezekben.
Csak most jutott el a tudatomig, esetleg ezt az utcai burlex-et mások is végig nézhették.
A kompromittáló jelenet, visszahozása érdekében. Fejhallgató elhelyez, gurulós szatyor fix kézbe vétele, és egyenes járással, mint ha, mi sem történt volna, eloldalogni a cél irányába. Lopót tekintet körbe, vizsgálat, ki az, aki végig látta a gyakorlatot. Szerencs senki! Mindjárt magabiztosabb a járásom.
Kellemes, kis, kígyózó sor a piacon található 1001 éves lángososnál, hiába ami régen jó volt az most is az lehet, szokás hatalma. Sajtos tejfölös. Fokhagyma nem, sejtelmes még az éjszaka végkimenetele. Enyhe belső mosoly!
A gurulós szatyor célszerűsége elengedhetetlen! Viszont míg eszik az ember, fél szemmel állandóan figyelni kell rá. Bár némileg úgy tűnhet, csendesen pihen, várja, mikor léphet szolgálatba. De kedves nyugdíjas nénikék előszeretettel markolják meg és a bicegő félszeg járásból, hirtelen vet jó indulatú ötlettől, gyors futásnak erednek vele. Tetten érés esetén csak annyit mondanak. – jaj, kedveském azt hittem valaki itt hagyta.
–na és?

• Bevittem volna, a piacfelügyelő hőz.

– aha, értem. köszönöm az enyém.
–biztos?
– igen! Puszta kíváncsiságból nem szaladgálok gurulós szatyorral, hogyan is áll majd nekem! – jaj, csak ne idegeskedjen!  Kapcsolatbontás!
A körút folytatása kissé kellemesebb. Legalább is azt hitem. A mézes bácsi, utána a zöldséges, természetesen a bejáratott jól bevált termelőhöz. Ne igen! De a zöldséges bácsi előtt jött a feketeleves. Benyúltam a zsebembe! Nincs itt? Gurulós munkatárs vászontartója, zsebe, mert van az is neki a fene egye meg. Hol a fészekrakó fenében van? Na, ne! Mikor a világ mentését is napoltam e miatt! Otthon hagytam! Hát ennyit se lehet rám bízni? Még jó, hogy ismer a zöldséges ember. telefonos segítség a vonal végén a nejem. Tudom itthon hagytad a listát. Aha, tudom! Mit is kell vennem? A monológ elreppent a fülem mellet. A zöldséges kaján mosolya elárult mindent! Olyan gyorsan vettem meg mindent távirányítással, ahogy csak lehetett.
Miután minden megvolt, a távirányítás is megszűnt. Ballagtam haza. Természetesen a telefonomnak az akku Istene is most gondolta. Ennyi ne tovább merülj le! De miért?
Ennek már csak az adót némi kis fűszert. Mikor a kedvesen csendbe követett, gurulós szatyor munkatársam. Úgy gondolta meg viccel, és az egyik, kis döccenőnél meg csavarta a csuklómat. Míg ő kelme oldal irányú, szabad esésbe kezdet. Na, barátom ezt te nem játszod el velem még egyszer! A tojás! Felismerése kissé felgyorsította az eseményeket. Laza pörgő mozdulattal kaptam el a másik kezemmel. Véget vetettem az önállóságának. Nyugszik!
Ez után már sima hazatérés biztosítottam magamnak. Erős marok, egyenes hát, büszke léptek!
Legközelebb kocsival megyek! Nem merül le a telefonom, nem viccel meg a gurulós szatyor, és nem hagyom otthon a cetlim. Lesz időm megmenteni a világot!