Kovács Máté
 |
| Kovács Máté- Don Lucese |
Kovács Máté 1987.november 16.-án született Gyöngyösön és azóta is ott él.
„Nagyon szeretem a Mátrát. Nem mennék el innen önszántamból.”
Nincs, kifejezett kedvenc étele, ha csak a húsételek nem azok, jó krimi könyvet szeret olvasni. Persze ezen kívül elég sokat olvas az interneten is, hísz a szakmájával együtt jár a napra kész tájékozottság is.
Élete párjával nagyon régen élnek együtt, legalább is a mai mércéhez képest a 7 év tiszteletre méltó.
Alkoholmentes élet híve, illetve talán évi két alkalom, hogy kis mennyiségben fogyasztóvá válik. De azt is csak kulturáltan.
Ambiciózus, egyben renitens is, míg a kitűzött céljait el nem éri. egészséges exhibicionizmussal rendelkezik. Ami általában őt igazolja! De mint intelligens ember, ő is meg győzhető ész érvekkel.
"A szüleim elváltak. Eléggé kicsi voltam még, így nem nagyon "érintett" ez akkoriban. Később azért érzi az ember ennek hatását.
Édesanyám egyedül nevelt fel minket a bátyámmal. Remek munkát végzett!"
Az általános iskolából elballagva szomorúan konstatáltam, hogy ugyanazt a sablont szeretnék még mindig oktatni, amit 8 éven keresztül. Úgy emlékszem a középiskolai nyílt napon nem teljesen erről volt szó. Így keresgéltem a lehetőségeket. Fiatal révén, még nem volt jogosítványom, így más irányba kellett "sodródnom".
Üdvözöllek nálam!
Hello!
Van még valami, amit érdemes lenne tudni rólad, ami közérdekű?
 |
| Don Lucese |
DON LUCESE A becenevem, igazából, ha nem mond semmit, nem most fogod megtudni. Ragadvány név maradjunk ennyiben. Vagy mondjuk, hogy jól hangzik. Úgyis mindegy. Egyébként ebből kb. a LUKI maradt meg mindenkinek.
Érdekes, nekem is csak a Luki maradt meg. Hogyan jött neked ez a munka, vagy élet helyzet?
Általános iskolában, bár már elég korán elhatároztam, és bátran ki is nyilvánítottam, hogy Én bizony "kamionos leszek", ennek ellenére a zenét sem vetettem meg.
Volt néhány iskolai rendezvény, melynek hangosítását, illetve zenés, táncos estjeit a barátaimmal együtt, közös erővel elég sikeresen bonyolítottuk le. Innen azután, hogy a kedvemet még jobban letörte, hogy az előre lebeszéltek szerint, mégsem a nagybetűs élet fog következni, hanem újra a testnevelés, ének-zene és társai a középiskolában, egy ideig még nagyobb sikerrel ügyködtem szintén a zene oldalán maradva a gyöngyösi KARAOKE bár zenei pultja mögött.
Később megszereztem a jogosítványt, Édesapám nyomására azonnal hivatásost, és a lehető leghamarabb a PAV II alkalmassági megszerzése is tervben volt. Rutin révén, elmentem kenyeret szállítani az egyik közeli pékségben heti 6 nap éjszakában. Hozzá teszem nem volt rossz!
Hogyan lett ebből még is nemzetközi pálya és a többi?
Hogyan lett ebből még is nemzetközi pálya és a többi?
2006.-ban kezdtem. Februárban. Bátyám akkoriban egy, még most is működő cégnél volt speditőr. Úgy volt, hogy hozzá megyek majd dolgozni. Volt is egy S.O.S kanyar. Dánia. Azért azt tudni kell, hogy akkoriban még nem volt ez az S.O.S kamuzás.
Európa a mostanihoz képest kátrányba volt ragadva. Mindegy is, igazából megcsináltam a melót. Hazafelé HAMBURG kikötő vámos cucc. Szinte minden ki volt pipálva az első túrán...na jó nem. Szóval miért pont ezt......már írtam az elején is, hogy általánosban is tudtam, hogy mit akarok. Ezt akartam.Édesapám akkor már évek óta cirkált fel s alá európában. Volt rá példa, hogy elkísértem. Együtt voltunk a leggazabb szituban is, de erről később. Bátyám furgonozott, utána be került irodába. Tehát a család abszolút LOGISZTIKUS vénával volt ellátva. Biztos volt, hogy ezt fogom csinálni!
Ugye fentebb már említettem. Zene, meg legyen tánc. Azután éjszakában kenyeret szeleteltünk, majd terítettük boltoknak. Itt már megjelentek az első logisztikus vénák. Azóta kb. ezt csinálom.
Sok család látta már kárát ennek a szakmának, te mennyire érzed eszt?
Európa a mostanihoz képest kátrányba volt ragadva. Mindegy is, igazából megcsináltam a melót. Hazafelé HAMBURG kikötő vámos cucc. Szinte minden ki volt pipálva az első túrán...na jó nem. Szóval miért pont ezt......már írtam az elején is, hogy általánosban is tudtam, hogy mit akarok. Ezt akartam.Édesapám akkor már évek óta cirkált fel s alá európában. Volt rá példa, hogy elkísértem. Együtt voltunk a leggazabb szituban is, de erről később. Bátyám furgonozott, utána be került irodába. Tehát a család abszolút LOGISZTIKUS vénával volt ellátva. Biztos volt, hogy ezt fogom csinálni!
Sok család látta már kárát ennek a szakmának, te mennyire érzed eszt?
Nos. A párommal 7 éve vagyunk együtt. Mindig kitartott mellettem, pedig voltak kemény küldetések is. Elég sokáig "unióztam" is, ami előfordult a folyamatos 45 napos távollét is.
Azt nem mondom, hogy jót tett a kapcsolatunknak, hogy ennyit távol voltam, de biztos, hogy nem rontott rajta. Szerintem ez megedzett minket. Rögtön az elejétől. És ez volt. Nem is volt vita.
Rengeteg születésnap, névnap és más egyéb az, amiről a hosszú évek alatt lemaradtam, vagy nélkülem kellett megélniük. Nem. Gyerek még nincs. De nem is akartam, hogy az Én gyermekem apa nélkül nőjön fel. Most már, hogy Májusban elhagytam a gépkocsi fülkéjét, foglalkozhatok kicsit magammal is.
Aki ismer, tudja. És igaza van mindenkinek, akitől ezt valaha megkaptam. Túl sokat adtam a hivatásomnak. De pont ez a szó a lényeg.
 |
| Találkozón Lucese család |
Előbb kellett volna kiszállni. Imádom a mai napig. De elszaladt. Elszaladt 12 év. Bár mindent, ami ezután vár rám, annak a 12 évnek köszönhetek. Illetve annak, hogy ennyi áldozatot hoztam a hivatásomért.
Ez az, amit sosem tudsz majd mérlegre tenni. Ja, de. Az utolsó percekben. Édesanyám mindig támogatott és aggódott. Mi mást is tehetne egy Édesanya! Bátyám szinte folyamatosan akadályozni próbált. Lehet azért is, mert fentebb említettem, hogy nála dolgoztam volna, csak már akkor is a pénz beszélt, és ráígértek. Van ez így. Még mindig nem adta fel, és kapom a visszajelzéseket, szinte minden lépéséről. Zéró sikerrel jár, ami nekem megint csak pozitív visszajelzés.
Édesapámmal évekig csak elkerültük egymást. Ha Ő délen szaladt, Én északon, és fordítva.
Azután szerencsére voltak nagy találkozások, és főzések is. Nagy beszélgetések. Talán vele szerettem a legjobban bandázni.
Mi a véleményed erről az ágazatról?
Úgy érzem, erősödik, a riport.aki amúgy sem szeret, (mert vannak egy páran) az most hagyja abba cikk olvasását, mert ezektől a szavaktól nem fog megszeretni. Nos!
A szakmát imádom! Ez nem szakma. Ez az én életem! Mondtam.És én voltam a bolond!
Rájöttem, hogy tényleg! Azt tudni kell, hogy idén Májusban megcsináltuk a saját irányítást, fuvarszervezést, raktározást a cégnél úgy, hogy Én lettem a mindenes. Vagyis irányítok, fuvart szervezek, le-felrakok… stb., így látom, hogy konkrétan 0, azaz nulla azok száma, akik csak megközelítik a munkához való hozzáállásomat. És nem mondom, hogy bennük van a hiba. -Viszont a véleményem az, hogy rengeteg a kontár! Rengeteg a hozzá nem értő, és a "fingja nincs, mit csinál" emberke. Nem, nem csak a pilóták között. A cégvezetők között, a speditőrök között. stb..!
Illetve, ha precízen dolgozik, akkor nem akar dolgozni. Sajnos azt látom, hogy elvárása mindenkinek van, de türelme és "szolgáltatása" harmat gyenge. A probléma összetett, és kis emberként megoldhatatlan. Kivéve, ha jó a felfogás. El lehet érni ezt-azt ha, akarja az ember.
Volt olyan, hogy nem éppen rózsás hangulatban váltunk el egy-egy főnökkel. Amelyiknek nincs annyi gógyija, hogy meglássa a lehetőséget, és inspiráljon az egy percig sem bánja, hogy már nem dolgozom az Ő kötelékeiben. Hála az égnek, van, aki sóvárog.
Szerencsére kevés eséllyel, hiszen a jelenlegi cégemnél olyan megbecsülésben van részem, amit eddig nem tapasztaltam. Szóval jó helyem van. Egyébként mindig azt mondtam, hogy mindenki csak annyit várjon el, amennyit be is tud mutatni. Na, nálam itt van a gond. Ha én azt várom el, amit én tudok nyújtani, kb. nem sok pilótánk lesz. Viszont az nálam is ki verte a biztosítékot mikor egy olyan "főnök" próbál magyarázni, aki életében nem vezetett 400 km-nél többet egyszerre, vagy éppen mindegy volt neki, hogy mit csinál, csak a kormány mögé ne kelljen ülnie. Szóval a "ha megy jobban, be lehet mutatni" szöveg megállja a helyét. Mivel Májusban át ültem a telefon másik végére, így a másik oldalról is válaszolnom kell. Úgy érzem jó a viszonyom a pilótákkal. Van mikor nem azt a döntést hozzák meg, ami egyértelmű, és ezen be tudok pöccenni.
Én is csak ember vagyok, és még hirtelen is, ami valljuk, be nem segít. Soha, vagyis még nem volt ilyen, hogy bárki édesanyját vagy kutyáját, esetleg lába szárát szidtam volna. Volt már olyan, hogy az i**en b***a meg… de ezt közös erővel értük el mindig. Hiszen ez egy csapat. Próbálok sofőr maradni a pilótáim között. Az igazság viszont az, hogy nekem nem feléjük kell megfelelnem! De próbálok!
Vannak veszélyes helyzetek veled fordult elő?
Nos.
Egyszer Édesapámmal elmehettem Angliába. Emlékszem egy 7,5 t-s IVECOval voltunk.Odafelé minden szép volt, és jó. Csodás út volt. Visszafelé humanitárius segély csomagot hoztunk. Természetesen nem haza. PRISTINÁBA. Koszovóba. Éppen nem volt túl nyugodt ott a légkör. Gépfegyveresek minden sarkon. Nem egy unió.Talán ez volt a leg izgalmasabb. Velem szinte semmi nem történt. Persze volt egy-két érdekes kanyarom és azon belül is érdekes szitu. Angliába menet felmásztak rám...már csak odaát vettem észre, egy-két kocc. ELALVÁS. És erről majd a "mit tanácsolsz a kezdőknek" kérdésnél. Szóval a nagy számok törvénye alapján, 12 év alatt, megfordult alattam a föld egy párszor.
Szerintem erről van mit írni, de józan paraszti ésszel meg tudja mindenki ítélni… Először is. "A közlekedés alapjában véve egy veszélyes üzem" - Édesanyámtól nagyon sokszor hallottam. Másodszor… Egyre veszélyesebb, hiszen egyre több autó rohangál. Harmadszor....A telefon nyomkodása egyáltalán nem segít veszélytelenebbé tenni Negyedszer.. Az egyre inkább sorozatgyártásban épülő autók meghibásodási rátája is sokkal nagyobb.Ötödször … A fáradtság a legrosszabb útitárs ! ! ! ! Sorolhatnám még! Nem feltétlen kell nekünk hibázni. Elég ha "csak" nem teszünk meg mindent a biztonság érdekében!
És ha már biztonság. Sajnos már egy parkolóban sem lehetünk teljes biztonságban. Teljesen megváltozott Európa. Emlékszem mikor bárhol tárva nyitva hagyott autóhoz senki hozzá nem nyúlt! SOHA! Most ugyanezt ne erőltesd.
Van amin változtatnál esetleg?
Mindenen. A tranzit időket azonnal eltörölném. Persze, meg kell határozni, hogy legkésőbb mikor lesz ott az adott termék, akol szükség is van rá, de ezt meg lehet értelmesen is. Ne játszunk más életével. A pilótának is az a célja, hogy egy adott kanyart minél biztonságosabban, és gyorsabban "lezavarjon". Így is ott utazik mindenkivel a kaszás. Nem kell még kergetni is az illetőt. Egységes fuvardíjak, ami sosem lesz. Mert a magyar a magyarnak a farkasa......be megy alád a feketéző cég, azután pedig egymás alá mennek, így mire ők eltűnnek a süllyesztőben, addigra semmire sem lesz jó a fuvardíj, amit bebetonozott. Ezért írtam, hogy nagy a baj. Rengeteg a KUNTAKINTE vállalkozó, de a spedik sem állnak a sarkukra.Ha pedig megtalálod a helyed vállalkozóként, és jó díjat kapsz, BIZTOS, hogy jön egy SZTÁR pilóta aki el is b*ssza a munkáidat!
És a technika?
Ne vicceljünk egymással. Te is tudod....Ja, de nem csak ketten vagyunk. Nagyon sokat segít, viszont csak a technikának köszönhetjük a tranzit időket, és hogy ennyire felgyorsult Európa. Képtelenség lenne a jelenlegi fuvarfeladatokat teljesíteni a régi benzinkúton kérdezős, táblák alapján bolyongós keresgéléssel. Hozzá teszem a közút kezelő is alkalmazkodik, halad a korral, mert egyre kevesebb infó van táblán feltüntetve. A helymeghatározók....az azonnali üzenetküldők, a korlátlan nettek. Ezekre nem térek ki külön….. egyértelmű, hogy előnyünk van ezek birtokában
A fiatalságnak van üzeneted?
Először is sok szerencsét, és kitartást. Volt olyan jelentkező nálunk akinek be ajánlottam a Szili vlogját, hogy barátkozzon. 2 nap múlva felhívott, hogy hát Ő ezt biztos, hogy nem fogja csinálni. Úgyhogy Szilit nem ajánlom. De egyébként! Talán azt, hogy próbáljanak valahonnan informálódni, hogy miről is van szó. Illetve ha elmennek valahová interjúra, akkor ne hazudjanak hatalmas tapasztalatot. Mikor kifelé mennek, már ki fog bukni. Sajnos jártunk így, egy igen nagy megbízó ment rá a dologra, bár 36- órát késni egy rakománnyal már szép eredmény! Szóval. Legyetek őszinték, merjetek kérdezni, és mindig feküdjetek ki ha szükséges! LEHETŐLEG MÉG IDŐBEN!
Én egyszer aludtam el, és azt mondtam soha többé! Egyébként szerintem egyszer talán....mindenki elalszik. Nekem nagy mázlim volt. 200 m - en múlott. AZ OTTA SEM! Illetve ami még nagyon fontos, hogy a részletekre figyelj. Kaja mindig legyen elég nálad. Télen üzemanyag legyen dögivel!És figyeljetek oda magatokra! Ha belekezdetek, tudjátok, hogy mikor kell kiszállni, mert ki kell. Illetve szerintem jobb fiatalon lezavarni 5-6 évet, világot látni, megkomolyodni.
Köszönöm a beszélgetést sok sikert kívánok.
Az interjú tartalma védet, abban szerepelt vagy csak részben közölni vagy kiemelni részleteket, képeket, bűncselekmény! Amennyiben terjeszteni vagy közölni szeretné kérje a blog tulajdonosa engedélyét, vagy tüntesse fel a az eredeti élérhetőséget. Minden jog fenntartva. https://nanassyimre.blogspot.com/
